A szüleim miatt nem vittem semmire? 29/F

Ha őket okolod és nem teszel azért hogy esetleg jobban élj akkor még is érdemled a sorsod már ne is haragudj. Azt írtam 29éves vagy 26éves korodig laktál velük. El telt 3év!! Eddig miért nem tettél azért hogy jobb legyen? Esetleg jobban füzető munkahely olcsóbb albérlet?

Ha csak siránkozol és őket okolod nem is fogod semmire se vinni.

Nyilván megvolt az okuk arra hogy miért kellett a hitel és valószínűleg az elkért füzetésedett se elbulikázták hanem kellett a megélhetésetekhez remélhetőleg.

"Amikor felnőttem viszont, egy nyűg voltam csak nekik, elkellett mennem dolgozni, "

Miért? Mit kellett volna tenned? Otthon lebzselni?

Kérdező én nőként 18 évesen költöztem el otthonról. Támogatás annyi volt, hogy kaptam egy havi lakbér + megelhetesre valót. Munka mellett végeztem az egyetemet. 29 éves koromra már saját lakásom volt, igaz, sok hitellel, de volt.

A nyavalyas és a szülők hibáztatasa 29 évesen nem férfias.

Tudod nekem sem volt könnyebb! 16évesen hiányoztam a suliból mert dolgoznom kellett a család érdekében.

Apum meghalt 18 éves koromban ,anyám lelépett.

Önkormányzati lakásban laktunk, laktam..

Kezdtem lezülni.

Drogok meg a pia...

Úgy éreztem nincs mit vesztenem!

Aztán egy hajnali újjabb átbulizott éjszakán televerve magam mindennel megláttam magam a tükörben...

Nem én voltam az!

Gondoltam 1 nagyot hogy ennek vége.

Elindultam dolgozni külföldre.

Terápiának is jó volt mert függő voltam így utólag.

Belebasztam magam a munkába és lám mi lett....

8 év alatt lakás Budapesten, feleség, autó egzisztencia.

Most trónörökös a terv.

Ha nem húzod fel a faszodon a bőrt hanem mást okolsz a sikertelenségedért, elvesztél!

Nem mind1 már az?!

Csak a jövődön tudnál változtatni, de azt csakis a jelenben...

"A szüleim miatt nem vittem semmire?"

Igen, az is benne van!

Én nem ítélem el a kérdezőt, mivel pontosan látható, hogy a családi környezet, a szülői támogatás, biztatás, terelgetés stb mennyire sokat számít egy gyermek életében és kikből lesznek a sikeresek, meg kikből a lúzerek.

Persze, mindig akadnak kivételek, de alapvetően szerintem sokkal könnyebb dolga van annak, aki jobb feltételekkel illetve körülményekkel indul, mint annak, aki úgy próbálna futni, hogy örökösen hátrahúzzák vagy elég az is, ha be sem engedik a pályára, mert elhitetik vele, hogy nem képes rá.

Nyilván különböző személyiségek is vannak, de alapvetően egy labilis, szeretetlen gyermekből ritkán lesz stabil, céltudatos és sikeres felnőtt...