Ahol érezhető megkülönböztetés van az unokák között, ott nem okoz ez konfliktust? Hogy kezelitek?

Normális családban megjelenhetnek az érzések. Így.

Ahol gyerek és gyerek között külömbséget tesznek, oda nem megyünk. Így kezeljük.

Normális, felnőtt ember ilyen helyre nem viszi a gyerekét. Ennyi...

Nem megyünk ahhoz a nagyszülőhöz, aki nem szereti a gyerekünket. Van 3 normális nagyszülő.

No contacttal. Megerdemlik ezek a "nagyszulok"! ;-)

Én az egyik gyerek vagyok. Apám testvérének és apámnak is 3-3 gyermeke született, ugyanazokban az években jöttünk 1-1 unoka mindkét családnál. Mi hárman sose számítottunk csak a nagynéném gyerekei. Anyámat is rühellte nagyanyám, sosem fogadta el. Anyám sosem mondott egy rossz szót sem a mamára, sosem mondta, hogy nem mehetünk el hozzá, de a gyerekek nem buták, rájönnek, ahogy mi is tettük. Először csak nem érzed jól magad, főleg ha a többi unoka is ott van, aztán idővel még több dolgot észreveszel. Jó volt saját magunk által rájönni és megítélni a nagyit.. a megfelelő polcra került...

Nálunk mi voltunk a kevésbé szeretett unokák. Anyu húgainak a gyerekei, unokaöcsém és unokahúgom sokkal jobba voltak szeretve. Hozzánk sose jött a mama, miránk sose vigyázott, még ha indokolt lett volna, mert anyunak dolga lett volna és kimondottan kérte, legalább 1-2 órát figyeljen már ránk, de mindig le lettünk pattintva. Ellenben unokahúgomhoz és unokaöcsémhez rendszeresen járt, látogatta őket, vigyázott rájuk, míg nagynénéim bulikázni mentek. Unokatesóimmal jó a kapcsolat, de a mamára rá se nézünk. Anyu nyitott szájjal járkál a f.sz erdőben, ő tartja vele a kapcsolatot, akármekkora bunkó p.csa vele az öreglány. Mi nem, de folyton hallgatjuk anyutól, hogy de hát csak a mamánk. Igaz, hogy a nagyanyánk, de soha a büdös életben nem foglalkozott velünk, az esküvőmre el sem jött. Nem futok olyan szekér után, ami nem vesz fel. És ha egész gyerekkoromban ránk se bagózott, én most miért foglalkozzak vele? Igaz, hogy a mamám, de mi meg az unokái vagyunk. Ő is ránk nézhetett volna anno párszor.