Tragikus hirtelenséggel hunyt el édesapám már fél éve és nem tudom feldolgozni. Ötlet?

Vannak gyászfeldolgozásra szakosodott terapeuták. Az úgy sajnos nem fog menni, hogy te semmit nem teszel érte, csak kiírod és megmondják. Én is sokáig hittem, hogy valaki majd megmondja.

Erre van a segítség.

És ne vesztegesd az időt. Nekem 13 éves koromban halt meg az apukád. Visszatekintve fáj látni, mi lettem, és csak 35 évesen kezdtem el feldolgozni a traumáimat. Részvétem, sajnálom nagyon.

Átlagban 1 év a gyász feldolgozása olyan szinten, hogy ne legyen ennyire érzékeny téma. De életed végéig benned lesz a hiánya, csak megtanulod kezelni.

Ha ez egyedül nem megy kérj szakembertől segítséget. Én is jártam ezzel pszichológushoz.

Hidd el, ha számítasz rá, akkor sem könnyebb. Sőt, tudom, nem vigasztal, de így nem szenvedett (mint sokan mások, akár hónapokig).

Idő kell. Fél év még nem olyan sok.

Kipróbálhatsz valami külső segítséget, de szerintem ennyi idő elteltével még teljesen normális.

Szia. Az én apukám is meghalt.Igaz 24éve. Mi nem beszéltük ezt ki otthon,mindenki magában próbálta rendezni. Sajnos meg is lett az eredménye...nem tudtam feldolgozni borzasztóan sokáig, 15 évig,míg más miatt pszichológushoz kellett mennem. Ott aztán feltört, és nagyon jó,hogy feltört, és jó volt azt is feltárni,hogy mi mindennek volt alapja ez az elfojtott,nem feldolgozott gyász. Hidd el megéri. Beszéljétek róla otthon is, esetleg menjetek együtt egy ilyen csoportos feldolgozásra.

Néha még ma is sírok,mert sajnálom hogy nem látja az unokáit amikor fellépnek vagy az év végi bizit. Csinálj magadnak egy dobozt, amibe teszel tőle dolgokat, fénykép,kedvenc könyv, póló,stb.olyasmit ami majd segít mesélni róla a gyerekeinek.

Hidd el,nem fogod elfelejteni. Talán picit kopnak a színek, de megmarad neked. Menj ki a temetőbe és nyugodtan zúdítsd rá mit érzel,kiabálj vele,ha úgy érzed.

Elköszöntél,hívtad,beszéltetek nem sokkal előtte ez ajandék neki is és neked is az kellene,hogy legyen. Szeretettel ölellek