Hogyan szeressem meg az ismerősömet aki körül nagyon sok a dráma?

Hátha valaki került hasonló helyzetbe mint én és sikerült valahogy megkedvelni az ismerősét.

Megismertem valakit akivel legelején minden rendben volt, egy nagyon szimpatikus embernek tűnt, szívesen beszélgettem vele. Aztán pár találkozó után más lett. Fogalmazzunk úgy, hogy már arról szólnak a beszélgetések, hogy panaszkodik mindenre. Nagyon sok körülötte a dráma, sok problémája van és pont ezért érzem magam rossznak, hogy ott tartok, hogy minden beszélgetés vagy találkozó előtt úgy érzem magam, mintha végbélktükrözésre készülnék menni.

Én nem akarok valakit azért utálni, mert sok problémája van. Gondolkoztam azon is, hogy elbeszélgetek vele, de nevetségesen hangzana megkérni valakit, hogy legyen szíves nem szenvedni a nehéz élete miatt és nem is lenne szép tőlem.

Ha ti kerültetek hasonló helyzetbe, hogy értéte el, hogy ne zavarjon titeket?