Olyan ffiakat kerdezek akik gyerekkel rendelkezo novel jottek ossze utolag?

Konkrét esetekből aligha tudsz bármilyen helytálló következtetést levonni, esetleg több száz eset statisztikai kiértékeléséből. Nem kell feltétlenül szeretni más gyerekét, de lehet vele tisztességesen viselkedni. És mi van akkor, ha egy pár idegen donortól való mesterséges megtermékenyítéshez folyamodik (mert a férj egészséges ugyan, de genetikai okokból nemzőképtelen)? A megszületett gyereknek nem vér szerinti apja, mégis apaként szereti (ismerek ilyen családot). Az 1 gyerekes fiam összejött egy három gyerekes nővel. A felnőttek szinte természetszerűen nem babusgatják a másik gyerekét (gyerekeit), a gyerekek viszont kifejezetten jól megvannak egymással. Az általad feltett kérdést a fiam is feltette nekem, megnyugtató választ nem tudtam adni. A családnak nevezhető kapcsolat 10 éve tart. Olyan tekintetben szerencséjük van, hogy a gyerekek a hét egyik felét a másik szülőjükkel töltik, tehát az elvált szülővel is tart a kapcsolat.

A legtöbben sehogy. Nem is várható el a másik féltől, hogy elfogadja fiatalon.

Én kilenc éves korában ismertem meg a nevelt lányomat. A csajos dolgokat mindig az anyukájával rendezték. A - nemiségre irányuló - szeparációt én kezdeményeztem és nagyon ügyeltem arra, hogy soha ne kerülhessek kellemetlen helyzetbe a lánnyal az anyukája előtt. Ha valami kínos volt, akkor megkértem a páromat, hogy ő rendezze a lánnyal. Szeretettel viszonyultam az akkor még kislányhoz, - olyan soha nem csúszott ki a számon az eltelt évtizedek alatt, hogy "A te lányod!", - minden olyan probléma kezelésében részt vettem, amely nem végződhetett számomra kínosan, tartózkodtam mindentől, amit össze lehet mosni nem kívánatos erkölcsi magyarázattal. Ha elő kellett teremteni valamit a lánynak, nem csináltam problémát belőle és ha elmentünk valamerre, együtt mentünk, semmiből nem hagytuk ki, nem passzoltuk le senkinek a lányt. Énekeltünk, tanultunk, délutánokat játszottunk együtt. Amikor az önállósodási törekvései a felszínre törtek a lányomban, - mivel így tekintek rá, - és váratlanul kiszakadt a családból, akkor hű szövetségese voltam a páromnak, hogy felkutassuk, meggyőzzük arról, hogy mi lenne számára a legoptimálisabb folytatás. Úgy éreztem, egy darabot szakítanak ki belőlem, - nagyon fájt, hogy normálisan bántunk a lánnyal, még is lelécelt. Ez azonban nem változtatott semmit az én viszonyulásomon. Most volt 33 éves a lány és jó kapcsolatot ápolunk, - amely meghagyja a függetlenségében, de ha gond van, akkor elő kerülünk.