Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mit csináljak, ha megőrülök,...

Mit csináljak, ha megőrülök, mikor babalátogatóba jön valaki?

Figyelt kérdés

Nem vagyok kifejezetten introvertált, mert szeretem a társaságot. Ha én válogathatom meg, kik vannak benne.


5 hete szültem, a terhesség és a szülés csodálatos volt, a kórházban töltött napok is (férjem végig ott maradhatott, hármasban vagyunk a babánk egy percétől). A piciért rajongok, úgy érzem, mintha mindig is velünk lett volna. Úgyhogy nem gondolom, hogy ez szülés utáni depresszió lenne.


De konkrétan gyomoridegem van, ha valaki jönne hozzánk, vagy ha itt van valaki. Legszívesebben a szememet forgatnám, mikor hallgatom, hogy az éppen 1 hónapos gyerek már most tiszta apja, vagy melyik hatvanadik rokonra hasonlít az orra. Vagy ha kérdezik, mit szeretnénk ajándékba, mondjuk, hogy van mindenünk, nincs szükségünk semmire (és ez így is van, enyhe vásárlásmánia, a gyereknek már olyan cipője is van, ami jövőre lesz rá jó). De ideállítanak így is olyasmivel, ami felesleges, telepakolt ételhordókkal, hogy "ha már ebéd előtt jöttek, hoztak egy kis ebédet is". Szerintem 1, max. 2 dolog lehetett, aminek tényleg örültünk.

Kapom a kéretlen tanácsokat, a testemmel kapcsolatban is úgy érdeklődnek, mintha egy pár zokniról lenne szó. Az egyik rokon végig "Böbézte" a gyereket, amíg itt volt, nem értettem, miért, igazából azt hittem, félreértette a nevét (Bella). Utána, mikor szóltam, hogy amúgy a neve Bella, nem Böbe, mondta, hogy ja tudja, dehát tiszta nagyanyja, azért hívja így...


Ha a legjobb barátaink, vagy olyan rokonok jönnek át, akiket amúgy szeretek, tartjuk a kapcsolatot rendesen, az nem zavar (pl. anyukám). Sőt, olyankor van, hogy elviszik a babát sétálni, vagy amíg szusszanok egyet, ők figyelnek rá. Szóval ezzel nincs bajom, de ez a kötelező jópofizás, meg hogy elemezgetjük, kire hasonlít a gyerek, akinek folyamatosan változik még mindene, kiborít. Ez a hormonok miatt lehet?



ápr. 25. 19:17
1 2 3 4 5 6 7
 51/64 anonim ***** válasza:
100%

ha meghúzod a határokat/határaidat,az nem bunkóság.

nem vagy köteles beengedni senkit a saját lakóteredbe,otthonodba.

nincs ilyen,hogy illik,csak max ne bunkón zavard el. mondd meg kedvesen,nyíltan,őszintén

pároddal előre le kellett volna egyeztetni,hogy ki jöhet,meg ki nem, (csak a legközelebbi (szívközelebbi) ismerősök,akiket ő is ismer)


v jöhet-e egyáltalán vki.



Én lehet amúgy,hogy szülés-időtájt már előre szólnék pl fateromnak is, akit imádok, hogy még egyből ne jöjjön megnézni az unokát vendégségbe, majd szólunk, ha jöhet. Vagy beugorhatna, de nagyonmax 3/4 órára (megnézte, utána egy ideig megint ne jöjjön), de méginkább csak 20-25 perc, mert onnantól magunkban akarunk lenni meghitten,férjem,gyerekek,én,pihenni,nyugisan,nem akarok magam körül fennforgást, nyüzsgést,apróságokkal/aprósággal +párommal akarok csak foglalkozni,meg saját magammal,hogy pihenjek,amennyit lehet:D Nem még esetlegesen a vendégekkel is foglalkozni

ápr. 26. 10:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/64 anonim ***** válasza:
100%

Ha meg akarsz pillantani valakit vendégül, akkor azt önszántadból tedd, ne szívességből/kényszerből.

Hidd el,ő se akar alkalmatlankodni.

ápr. 26. 11:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/64 anonim ***** válasza:
79%
Tök ugyanezt érzem, azzal megspékelve, hogy mi a saját lakásunkban vagyunk sz*rba se véve, ezért eddig két látogatónk volt, azóta senkit se engedek be. Jött anyósom 15 percre, majd 3 óra múlva közölte, hogy hát látja mennyi segítség kell, ő itt marad éjszakára, de a 3 óra alatt ha 150x nem mondtuk neki hol burkoltan, hol direktben, hogy menjen haza most már, egyszer se... Amíg meg itt volt, folyamatosan az észt osztotta, de fel se állt a fotelből, hogy esetleg segítsen. A másik alkalommal a férjem egyik nagynénje jött át, azt se tudom minek, ő is azzal, hogy 5 perc, megnézi és megy is, ez volt délután, aztán este 9ig itt rázta magát, pedig minden harmadik mondatunk az volt, hogy tessék már elmenni, dolgunk van, de nem, ő segít... Persze azon kívül, hogy elmesélte a saját szülését, ő is csak okoskodott, hogy nehogy ezt vagy azt csináljak, vagy mindenképp csináljak meg valamit, mert az úgy szokás. Ő végül úgy takarodott haza, hogy a férjem megmondta neki, hogy többet ide fel nem jön, ha most azonnal nem megy haza. Egyszerűen kiborít, hogy közügy, hogy gyerekünk lett, mindenki úgy mászna bele az életünkbe, ahogy bír, le van szrva, h nekünk mi a jó. De működött az, hogy senkit se hívunk át és senkit se engedünk be. Ha kérdezik miért, meg is mondjuk, hogy nekünk nem jó, ha valaki itt van, és kész.
ápr. 26. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 54/64 anonim ***** válasza:
32%
Szerintem elég fura lehetsz, nagyon utálatosnak tűnsz. Lehet hogy ezért sem voltak rád kíváncsiak eddig sem, viszont az új családtagot attól még szerették volna üdvözölni. Ha a férjed is hasonló fából faragták, akkor szimplán beszéljétek meg, hogy kit nem akartok fogadni és kész. Nálunk a férjem és a testvére is nagy ívben tesznek egymásra a hétköznapokban, de a kislányunkat nagyon szereti mindenki. Nem fogom azért elzavarni bármelyik rokonát, mert engem nem annyira bír. És külön bunkó sem leszek (pl hogy elmegyek otthonról a gyerekkel).
ápr. 26. 14:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/64 A kérdező kommentje:

A gyereket nem azért vállaltuk, hogy "közkincs" legyen.

Ő a mi gyerekünk, nem akarunk amiatt állandó átjáróházat itthon, mert hárman lettünk...


És nem, nem vagyok sem fura, sem utálatos, szimplán tökéletesen elvagyok a saját életemmel, életünkkel és nem foglalkoztatnak mások.

ápr. 26. 15:17
 56/64 anonim ***** válasza:
71%

"...nem foglalkoztatnak mások."


Akkor miért nem mondod meg nekik, hogy ne jöjjenek látogatóba?

ápr. 26. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/64 anonim ***** válasza:
22%
Oké, de akkor se legyen közkincs ha le akarod passzolni hogy kikapcsolódhassatok, vagy nem lesz elég szabitok az óvodai és iskolai szünetekre, hiszen magatoknak vállaltátok.
ápr. 26. 16:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/64 anonim ***** válasza:
100%

57# Normális ember ezeket is megoldja nélkülük. :D Nálunk rengeteg majom rokon van szó szerint, ha kirúgnának a munkahelyemről se bíznám meg őket a gyerekeim felügyeletével. Egy 10 dkg felvágottat sem bíznék rájuk. Mindig mindent megoldottunk nélkülük. Bírom mikor ezzel dobálóznak, hogy később se kelljen. :D Nálunk később se kellett, megvagyunk az olyan emberek nélkül, akik nélkül gyerek előtt is megvoltunk és ők is nélkülünk. Semmi nem változott. Gondolom, aki ezt írja, ott születéstől kezdve nyal a legutolsó rokonnak is csakhogy legyen ingyen bébiszitter. Nálam az ilyen igazán szánalmas embernek tűnik.

Kérdező mond meg nekik, nem alkalmas és ennyi. Nekem eszem ágában se lenne olyanhoz bepofátlankodni, akikkel azelőtt se tartottam a kapcsolatot.

ápr. 26. 16:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 59/64 A kérdező kommentje:

Nem tudom, mit jelent az, hogy lepasszolni.

Ha azt, hogy másra bízzuk, akkor nyugi, nem fogjuk megtalálni az évente max. 2 alkalommal látott, távolabbi rokonokat ezzel a feladattal... :D


Vannak a babának nagyszülei és dédszülei is, anyukám pl. háztartásbeli. De a bébiszitter gondolatától sem irtózunk, sőt, nyárra kifejezetten szeretnénk majd fizetett segítséget.

ápr. 26. 16:47
 60/64 anonim ***** válasza:
28%

59 de hát nem közkincs a gyerek, minek adod oda anyádnak? Nem neki szülted igaz?


Lepasszolni: Másd nyakába varrni míg ti randiztok apucival, azt a nem közkincs gyereket. Bébiszitter? Ohh érdekes akkor már közkincs lesz és bárki lehet vele? Érdekes egy hozzáállás. Mikor ők akarják látni akkor nem közkincs, de ha te passzolod le szórakozás miatt akkor aki kapja marja?

ápr. 26. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!