20. Terhességi hét. Lábzsibbadás, álmosság, éjszakai ébrenlét, miért vannak ezek? Kikészít...

Nekem a kezem is zsibbadt a lábam mellett. Valószínűleg a baba úgy fekszik, hogy elnyom egy ideget. Én is rengetegszer keltem erre.

A fáradtság meg a terhesség vele járója.

Az első trimeszterben én aludni nem tudtam, a másodikban úgy ahogy elvoltam, a harmadikat meg egy az egybe áttudnám aludni.

Most simán van, hogy ha a nagyobb gyerekem délután alszik, én is kidőlök a kanapén.

Én 18 hetes vagyok, eszméletlenül jól alszom az eleje óta. De ezt értsd úgy, hogy este 9-kor, mint akit fejbevágtak és reggel 6:30-kor úgy kelek, mint akit a legmélyebb álmából riasztott fel az ébresztő.

Hajnalban menetrendszerűen kelek legalább egyszer pisilni, sötétben, félálomban intézem.

Annyit vettem észre, hogyha este átesek a 9 óra körüli holtponton és nem fekszem le, akkor kipattannak a szemeim és kukorékolok hajnali 2-ig.

Nekem ez azért fura, mert alapvetően éjjeli bagoly típus vagyok, tök jól forog az agyam esténként, mindig akkor tanultam, de most igazából akkor SEM megy a gondolkozás. :D

Lábzsibbadás csak akkor van, ha valami hülye pózban alszom el. Én most a derék és hátfájással küzdök iszonyatosan kb. egy hete. Ha mozgok azért, ha tespedek a kanapén, akkor meg azért. A dokim minden ilyen tünetemre kb. megvonja a vállát, hogy ez természetes, úgyhogy igyekszem énsem túl nagy feneket keríteni neki.

Nem véletlenül lett terhesség a neve. :) Én is mindig megjegyzem, hogy aki az "áldott állapot" jelzőt ráaggatta, az szerintem irónikusan jegyezhette meg, hogy na ez aztán az áldott állapot... :D

Egyetértek egyébként, de én minden erőmmel igyekszem valahogy elvonatkoztatni, másra figyelni, mással foglalkozni, hogy ne éljem meg ténylegesen terhességnek a várandósságomat.

Én némileg elmebajos vagyok ilyen téren, de úgy gondolom, hogy az én lelki állapotom a babámra is kihat, ezért ugyan ma pl. majd szétszakad a hátam és tornázok az irodában fél óránként mint valami hülyegyerek, akkor is próbálom pozitívan felfogni a cél érdekében és nem elkenődni.

Szóval próbálj ne belesüppedni a gondokba és csak a problémákat látni, hiszen a vége egy kis csoda. Az oda vezető út sokaknak marha nehéz, de próbáld valahogy átforgatni a fókuszpontot.

Nekem pl. attól sikerül, hogy olvasok itt sztorikat. Pl. van aki végighányta a terhességét, vagy egy barátnőmet 2 hetente úgy elönti a vér egy hematóma miatt, hogy rohannia kell az ügyeletre már a 7. héttől kezdve. Vérhigítót kap, tágult, így a 24. héttől állandó fekvésre ítélték. Ezekhez képest az én hátfájásom semmiség. Legalábbis igyekszem így felfogni.